Hozzáférhetőségi heurisztika

A fejed nem számol, hanem keres

Hogy valami milyen gyakori, arra a fejedben ritkán van kész szám. Ha mégis megkérdezik tőled, milyen gyakori a betörés a környéken, hányan buknak meg elsőre a jogsivizsgán vagy mennyit dolgozol otthon, az agyad észrevétlenül egy könnyebb kérdésre felel. Azt nézi, milyen gyorsan jut eszedbe rá példa. Kahneman ezt helyettesítésnek hívja. Többnyire jól is működik, hiszen ami gyakori, arra tényleg több példa ugrik be. A névben a heurisztika szó egy gyors, kézre eső fogást jelent, a hozzáférhetőség pedig azt, milyen könnyen kerül elő valami az emlékezetedből. Kahneman könyvének magyar fordításában ugyanez elérhetőségi heurisztika néven szerepel.

A keresés ráadásul maga is üzen valamit. Azt hinnéd, hogy minél több példát találsz, annál gyakoribbnak tartod a dolgot. Csakhogy nemcsak a példák száma számít, hanem az is, milyen könnyen jöttek. Ha nehezen szeded össze őket, az agyad ebből nagy eséllyel arra jut, hogy ez biztos ritka, még ha végül sokat találtál is. A kutatók ezt a felidézés könnyűségének (ease of retrieval) hívják, és a mérések szerint részben ez áll a hozzáférhetőségi heurisztika mögött.

Ami beugrik, nem mindig gyakori. A friss, a látványos és a veled megtörtént eset hamarabb eszedbe jut, mint a száraz statisztika. Egy lezuhant gépből így lesz félelem a repüléstől, egy lottónyertesről szóló riportból remény, egy ismerős pár válásából kis kétely a saját kapcsolatodban.

Ahogy eszedbe jut, abban a feltűnő esetek nagyok, és elöl állnak. Ahogy valójában történt, abban ugyanezek csak néhány pötty a sok hétköznapi eset között.

Hogyan hat a pénzedre

A karácsonyi ebéden a sógorod annyit mesél, hogy három éve vett egy amerikai technológiai részvényt, ami azóta háromszor annyit ér. Neked ez a történet napokig a fejedben marad. Este utánaolvasol, négy nap múlva pedig 2 millió forintot fektetsz ugyanebbe a részvénybe, a fürdőszobára félretett pénzből. A sógorodnak ez egy jó sztori volt a bejgli mellett. Arról a két befektetéséről, amelyeken bukott, hallgatott, hiszen ilyet kevesen mesélnek el szívesen. A befektetései közül így csak a nyerő jutott el hozzád, és a döntésed erre az egy történetre épült.

Pár tízezer forintnál a döntés még hamarabb megszületik. A kollégád a héten leejtette a telefonját, és a kijelzőcsere 60 ezer forintjába került. Két nappal később új telefont veszel, és a pénztárnál igent mondasz a kétéves biztosításra 24 ezerért. Neked ez a döntés a kolléga repedt kijelzőjéről szól, amit még mindig magad előtt látsz. Az eladó ezt minden vevőnek felajánlja, mert a bolt számolja, hány biztosítást adott el, vagyis az ajánlatából semmi nem derül ki a te kockázatodról. Az a négy korábbi telefonod, amelyeken egy karcolás sem esett, nagy eséllyel eszedbe sem jutott. Egy rövid mondat (előbb elolvasnám, mennyi az önrész és mit nem fizet ki) nem tart tovább, mint egy igen, és kiderül belőle, mennyit ér ez neked.

Hogyan hat a kapcsolataidra

Egy vita közepén Bence Dóra szemére veti, hogy mindig késik. Bence fejében ez a mondat két estére épül. Az egyik a tavaszi színház, ahová a második felvonásra értek be, a másik Dóra nővérének születésnapja, ahová fél órát késtek. Dóra azt a sok reggelt látja maga előtt, amikor pontosan vitte a gyereket az óvodába, és azokat a vacsorákat, ahová ő érkezett elsőként. Bence nem hazudik, tényleg ez jut eszébe. A két késés fájt, ezért megmaradt, a pontos érkezés viszont általában nem hagy nyomot, hiszen akkor nem történt semmi. Dóra meg azt hallja ki a mondatból, hogy amit jól csinál, azt senki nem veszi észre.

Randizásnál egy barát története is dönthet helyetted. A legjobb barátod egy egész estén át meséli, hogyan verte át valaki, akit egy társkereső appon ismert meg. Neked onnantól ez az egy este jelenti az egész appot. Törlöd, pedig két hete épp egy kedves emberrel beszélgettél ott. A barátodnak ez egy rossz randi volt a sok közül, és ki kellett adnia magából. Az ő estéje friss és részletes, a te kedves beszélgetésed viszont már halványul. A kedves ember pedig nem tudja meg, miért nem írtál vissza. Egy jól elmesélt rossz este így sokszor felülírja a saját, csendesebb jó emlékedet.

Két rokon torzítás is kötődik a hozzáférhetőségi heurisztikához, és van egy változata is, amely egész országokban hat. A horgonyzási hatásnál is számít, mi jut eszedbe, de ott egy elsőként eléd kerülő szám vagy benyomás adja az irányt, és ahhoz méred a többit. Itt nincs ilyen kiindulópont, a példákat az emlékezeted magától hozza elő. A megerősítési torzításnál (angolul confirmation bias) a saját véleményedhez keresel igazolást. A hozzáférhetőségi heurisztika vélemény nélkül is hat, bármire, amit könnyű felidézni. Ha pedig egy egész ország ugyanarról beszél, abból hozzáférhetőségi kaszkád (availability cascade) lesz. Minél többet hallasz valamiről, annál könnyebben jut eszedbe, és annál fontosabbnak tűnik. Ha sokan érzik így, még többet beszélnek róla.

Mit mértek a kutatók?

Tversky és Kahneman 1973-ban egy névsorral mutatták meg, mennyit számít, mi ugrik be. Stanfordon toborzott résztvevők egy részének felvételről lejátszottak egy listát 19 híres férfi és 20 kevésbé ismert nő nevével, másoknak fordítva, híres nőkkel és kevésbé ismert férfiakkal. Utána megkérdezték, férfi vagy női névből hallottak-e többet. A kérdésre felelő 99 emberből 80 azt a nemet választotta, amelyikhez a hírességek tartoztak, pedig abból volt eggyel kevesebb. Egy másik csoport a neveket próbálta felidézni, és nagyjából 50%-kal több híres név jutott eszükbe, mint kevésbé ismert.

Egy 1978-as vizsgálatban Lichtenstein és munkatársai 41 halálokból állítottak össze párokat. Egy oregoni egyetem 111 hallgatójától és egy helyi nőszervezet 77 tagjától kérdezték meg, hogy egy-egy párból melyik visz el több embert az Egyesült Államokban. A szélütés (stroke) akkor 85%-kal több halált okozott, mint az összes baleset együtt, az egyetemisták 80%-a mégis a balesetet választotta. Az asztma nagyjából 21-szer annyi embert ölt meg, mint a tornádó, az egyetemisták többsége mégis a tornádóra tippelt. A nőszervezet tagjainak viszont 68%-a ezt a párt eltalálta. A túlbecsült halálokok jellemzően a látványosak voltak (baleset, árvíz, tornádó), az alulbecsültek a csendesek (cukorbetegség, szívbetegség, asztma). Az adatok 1968 és 1973 közötti amerikai statisztikákból jöttek, a mai magyar arányok eltérhetnek.

Az oldal tetején feltett kérdésre 1979-ben Ross és Sicoly kértek választ 37 házaspártól, akik egyetemi kollégiumi lakásban éltek. A férj és a feleség külön, névtelenül felelt 20 közös dologról, a reggelikészítéstől a szemétkivitelen át a gyerekvállalás eldöntéséig. Százalékot nem kértek. Az előzetes próbán ugyanis a párok kitöltés után összevetették a számaikat, és komoly vita lett belőle, ezért egy vonalon kellett jelölni, melyikük csinálja inkább. Ha összeadták a férj és a feleség jelölését, 37 párból 27-nél együtt többet írtak a saját javukra, mint amennyi az egész munka volt. Az összes pár átlagát nézve a 20 közös dologból 16-nál ugyanez látszott. Példákat is kellett írniuk. A saját részükre átlagosan 10,9 jutott eszükbe, a párjukéra 8,1. Ahol a saját példák jobban túlsúlyban voltak, ott a túlbecslés is jellemzően nagyobb volt. A kutatók maguk is viszonylag kicsinek nevezték a túlbecslést. Önfényezéssel azért nehéz magyarázni, mert a veszekedések kirobbantásából is nagyobb részt jelöltek maguknak.

Schwarz és munkatársai 1991-ben azt akarták megtudni, mit gondol magáról, akinek sok példa jut eszébe, de csak nehezen. Egy német egyetem 40 női hallgatóját kérték meg, hogy írjanak le 6 vagy 12 helyzetet, amikor határozottan viselkedtek. A 12 példa nehezebben ment. Utána egy 10 fokú skálán megmondták, mennyire tartják magukat határozottnak. Akiktől 6 példát kértek, átlagosan 6,3 pontot adtak maguknak, akiktől 12-t, csak 5,2-t. Nem a viselkedésüket mérték, hanem azt, hogyan látják magukat. Egy másik kísérletükben 78 másik női hallgató háttérzenét hallgatott, amiről azt mondták nekik, hogy megkönnyíti bizonyos emlékek felidézését. Akik így a zenére foghatták a könnyű vagy nehéz felidézést, azoknál a hatás eltűnt, és inkább az számított, hány példát írtak le. Az emlékezet a feltűnőt sokszor jobban megőrzi, mint a gyakorit.